Szent Erzsébet R. K. Egyházközség

A torontói Szent Erzsébet magyar római katolikus plébánia a kanadai magyar katolikus diaszpóra egyik legjelentősebb és legtartósabb intézménye. Története az 1920-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor a Torontóban élő magyar katolikusok körében egyre erősebben jelentkezett az igény a saját anyanyelvű lelkipásztori ellátásra, oktatásra és közösségi életre. 1926-ban dr. Leskó István megalapította a Katolikus Kört, amely a későbbi plébánia megszervezésének legfontosabb világi motorjává vált. Az egyházközség 1928-ban alakult meg hivatalosan, MacGuigan torontói érsek rendelkezése nyomán. A közösség ekkor még nem rendelkezett saját templommal, ezért az első magyar szentmiséket különböző torontói templomokban tartották: a karmeliták Ossington Street-i templomában, a litván St. John-templomban a Dundas és Grace Street sarkán, valamint a St. Michael-székesegyház kápolnájában. Ezek az ideiglenes helyszínek jól mutatják a közösség kezdeti kiszolgáltatottságát, de egyben szervezőerejét is. 1929-ben a Katolikus Kör kibérelte a Beverly Street 147. szám alatti ház nagytermét, amely klubhelyiségként, találkozóhelyként és angol nyelvoktatási központként működött. A magyar bevándorlók számára az angol nyelv elsajátítása a társadalmi beilleszkedés egyik legfontosabb feltétele volt. 1930-ban a Beverly Street 210. szám alatt megindult a magyar nyelvű oktatás is, amely később a plébánia egyik legmaradandóbb szolgálatává vált. Ugyanebben az évben létrejött az Oltáregylet, amely 1937-től Nőegyletként, majd 1950-től Nőszövetségként működött tovább, és évtizedeken keresztül meghatározó szerepet játszott a plébánia vallási, karitatív és közösségi életében. A közösség nehéz kezdeti évei után 1939-ben fontos fordulat következett be: Fr. Leo Austin személyében a plébánia először kapott állandó lelkészt. Austin atya 1949-ig szolgálta a torontói magyar katolikusokat. Munkássága alatt megerősödött az egyházközség szervezeti élete, és lehetővé vált az első saját templom megszerzése. 1942-ben a Szociális Testvérek Társasága is bekapcsolódott a közösség és az oktatás szolgálatába, tovább erősítve a magyar nyelvű nevelést és a szociális munkát. A plébánia első saját templomát 1944-ben szentelték fel a Dundas Streeten, a korábbi St. Philip anglikán templom épületében. Ez az esemény mérföldkő volt a torontói magyarság történetében, hiszen a közösség először rendelkezett saját, állandó vallási központtal. A második világháború után újabb magyar bevándorlók érkeztek Kanadába, ami tovább növelte a plébánia jelentőségét. 1948-ban Mindszenty József bíboros első alkalommal látogatta meg a közösséget. Ugyanebben az évben megalakult a Magyar Iskola és Óvoda, amely a magyar nyelv, kultúra és hagyományok átadásának egyik legfontosabb intézményévé vált. 1949-ben új korszak kezdődött a plébánia életében. P. Békési István SJ plébánosi kinevezésével a jezsuiták vállalták a torontói magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatát. Ettől kezdve a plébánia véglegesen magyar nyelvűvé vált. Ugyanebben az évben megalakult a Szent Név Társulat, amely 1967-től Katolikus Férfi Társulatként működött tovább, valamint létrejött a Házasok Klubja is. Szintén 1949-ben alakult meg a 20. számú Árpád Vezér Cserkészcsapat, amely 1958-tól kapcsolódott szorosabban a plébániához. Az 1950-es évek elején a Szent Erzsébet Magyar Iskola a jezsuiták irányítása alatt nagy létszámú intézménnyé fejlődött. 1951-ben a közösség megvásárolta a Dundas Street West 519. szám alatti házat a plébánia céljaira. 1952 és 1955 között működött a 33. számú Szilágyi Erzsébet Leánycserkészcsapat. 1955-ben a templom új, színes üvegablakokat kapott, és megindult a gyűjtés az orgona beszerzésére. Ugyanebben az időszakban, 1955 és 1966 között a közösség megvásárolta és ifjúsági célokra használta a Streetsville-ben található Mindszenty Parkot. Az 1956-os magyar forradalom leverése után Toronto a magyar menekültek egyik fontos kanadai központjává vált. A Szent Erzsébet-plébánia segélyközpontként működött: fogadta, segítette és támogatta az újonnan érkezőket. A közösség szolgálatába ekkor bekapcsolódtak a Jézus Szíve Társaság tagjai és a Kalocsai Iskolanővérek is. 1957-ben a korábbi Szent Cecília énekkar megújításával megalakult a Szent Erzsébet Kórus. 1958-ban létrejött a Hitelszövetkezet, amely 2003-ig működött, és fennállása alatt több mint ezer családnak nyújtott kölcsönt az új élet megkezdéséhez. 1959-ben megalakult a 42. számú Szent Kinga Lánycserkészcsapat. Az 1960-as évek a közösségi és kulturális élet további bővülését hozták. 1960-ban megalakult a Kodály Együttes, amely zenekarként és táncegyüttesként is működött. 1961-ben bővült a Magyar Iskola, amely a Spadina Avenue 263. szám alatt működött, és létrejött a Ministráns Klub. 1962-ben a jezsuiták megvásárolták az oronói Loyola Parkot, amely később a magyar ifjúsági és cserkészélet fontos helyszínévé vált. 1964-ben megalakult a Lányok és a Hölgyek Mária Kongregációja. 1969-ben felépült az új plébániaépület, amely a közösségi programok, oktatás és lelkipásztori munka számára biztosított tágabb kereteket. 1973-ban Mindszenty József bíboros második alkalommal látogatta meg a plébániát. Ez az esemény ismét megerősítette a torontói magyar katolikus közösség és az emigráns magyar egyházi élet kapcsolatát. Ugyanebben az évben karizmatikus imacsoport is alakult. 1975-ben a Loyola Park adott otthont a Cserkész Jubileumi Nagytábornak, amelyet 1980-ban és 1985-ben újabb nagytáborok követtek. 1978-ban létrejött a magyar jezsuita noviciátus Torontóban, amely nemcsak a helyi plébánia, hanem az észak-amerikai magyar jezsuita jelenlét szempontjából is jelentős fejlemény volt. Ugyanebben az évben a templom új síporgonát kapott. 1980-ban megalakult az Egyházközségi Tanács és a Tanítói Színtársulat. 1981-ben létrejött a Karitász csoport, amely először a vietnámi, majd a magyar menekültek megsegítésében vállalt szerepet. A plébánia dinamikus növekedésének egyik legfontosabb állomása az új templom felépítése volt. 1984–1985-ben elkészült a mai Szent Erzsébet-templom a Sheppard Avenue és Bayview Avenue közelében. Az új templom és közösségi központ méltó otthont adott a torontói magyar katolikus életnek, és a város egyik legfontosabb magyar intézményévé vált. Az 1980-as évek végén újabb lelkiségi és közösségi mozgalmak indultak. 1989-ben megkezdte működését a Cursillo mozgalom és a Pax Romana. Ugyanebben az évben a Magyar Iskola csatlakozott a Separate School Boardhoz, majd 1991-ben a Catholic School Boardhoz. 1993-ban az Ifjúsági Központ egy harmadik emelet ráépítésével bővült, 1996-ban pedig létrejött a Nyugdíjas Klub, amely az idősebb nemzedék közösségi életének fontos keretévé vált. A 21. században a plébánia új kihívásokkal szembesült, de továbbra is a torontói magyar katolikus közösség egyik központja maradt. 2016-ban a felújítási munkálatok miatt a Magyar Iskola és a cserkészet ideiglenesen elköltözött a plébániáról. A 2017–2018-as jubileumi évben a közösség meghatározta misszióját, vízióját és jövőbeli feladatait. Felújították az alagsort, hogy a Magyar Iskola és a cserkészet visszatérhessen, valamint elkészült a parkoló és az udvar teljes burkolatcseréje. 2018–2019-ben a Magyar Iskola és a cserkészet visszatért a plébánia közösségébe, és megkezdődött a lelkipásztori terv megvalósítása, amely létszámbeli gyarapodást és a közösség megfiatalodását is eredményezte. A 2020–2022 közötti időszakot a Covid-járvány lezárásai és korlátozásai határozták meg. A közösség több mint két éven át csak korlátozottan, időnként pedig egyáltalán nem működhetett a megszokott formában. Ugyanakkor ebben az időszakban elkészült a templom tetőszigetelése és új burkolása. 2022–2023-ban a programok újragondolásával és újraszervezésével a közösség újjáépítésén dolgoztak. A torontói Szent Erzsébet magyar római katolikus plébánia története jól példázza, hogy az észak-amerikai magyar katolikus közösségek nem csupán vallási intézmények voltak, hanem kulturális, oktatási, szociális és nemzeti önazonosságot őrző központok is. A plébánia a kezdeti, ideiglenes misézőhelyektől és bérelt klubhelyiségektől eljutott egy nagy, intézményesen szervezett, iskolával, cserkészettel, kórussal, karitatív szervezetekkel és lelkiségi mozgalmakkal rendelkező közösségig. Több nemzedéken keresztül szolgálta a torontói és kanadai magyarságot, és mindmáig a magyar katolikus diaszpóra egyik legfontosabb lelkipásztori és közösségi központja.