Szent István R. K. Egyházközség

A St. Louis-i Szent István magyar katolikus egyházközség története a város magyar bevándorlásának viszonylag késői fejezetéhez kapcsolódik. A 19. században St. Louisban csak elszórtan fordultak meg magyarok, köztük Haraszthy Ágoston, Pulitzer József és 1852-ben Kossuth Lajos is. Tartósabb magyar közösség azonban csak a századforduló körül alakult ki, amikor a gazdasági kivándorlás, majd az 1904-es világkiállítás újabb magyarokat vonzott Missouri államba és St. Louis környékére. A magyarok először világi és kulturális egyletekben szerveződtek. A Szent István Egylet, a Petőfi Kultúregylet, a Magyar Ház, a női segélyegyletek és a helyi magyar sajtó mind azt jelezték, hogy a közösségnek már volt társadalmi élete, de önálló katolikus lelkipásztori központja még nem. A magyar katolikusok megszervezésére több kísérlet történt: Hegyi Antal, Böhm Károly, Reiner József SJ, Neurihrer Ödön, Érdújhelyi Menyhért és Eggemann Hubert József próbálkozásai azonban nem vezettek tartós plébániaalapításhoz. Az 1931-ben felmerült független magyar egyházi terv szintén meghiúsult. A fordulat 1933–1934-ben következett be, amikor Gyarmathy János kaposvári egyházmegyés pap megérkezett Amerikába, és St. Louisban magyar miséket kezdett tartani. A magyar hívek 1934-ben saját templomhoz jutottak: megvásároltak egy korábbi metodista templomot a 11. és Chouteau utca sarkán. Ez lett a St. Stephen of Hungary, vagyis a Szent István magyar katolikus templom, amely 22–23 éven át szolgálta a helyi magyar közösséget. Gyarmathy atya nemcsak liturgikus központot teremtett, hanem közösségi szervezeteket is létrehozott. Az asszonyokat az Oltáregyletbe, a férfiakat a Jézus Szent Neve Szövetségbe, a fiatalokat pedig külön klubokba fogta össze. A plébánia a vallási élet mellett a magyar identitás egyik fontos helyi őrzője lett. A második világháború után a közösség létszáma megfogyatkozott, de a DP-menekültek, majd az 1956-os magyar menekültek új életet hoztak a plébánia köré. A magyar egyházközség az NCWC-vel együtt segítette az újonnan érkezőket. 1957-ben azonban a Szent István-plébániát bezárták, és a magyar hívek megkapták használatra a korábban német St. Mary of Victories templomot. Ettől kezdve ez a történelmi templom lett St. Louis magyar katolikus közösségének lelki otthona. A St. Mary of Victories templom önmagában is jelentős egyháztörténeti emlék. 1843-ban alapították, eredetileg a német katolikus bevándorlók számára, és St. Louis egyik legrégebbi katolikus temploma. A 20. század közepére német közössége megfogyatkozott, így a magyarok átvétele új funkciót adott az épületnek. A templom később „magyar templomként” vált ismertté, és a szentélyben, a liturgikus tárgyakban, valamint a közösségi emlékezetben megőrizte a magyar jelenlét nyomait. Gyarmathy Jánost 1957-ben nyugdíjazták, majd Colorado Springsbe költözött, ahol 1961-ben tragikus körülmények között meggyilkolták. Utódja Vrabély István lett, majd 1962-től Skerl Alfonz, 1970-től pedig Mihályi Gilbert premontrei szerzetes szolgálta a magyarokat. Később Furák Tibor OSM, majd Somos József volt a közösség lelkipásztora 1978 és 1991 között. Somos atya távozása után St. Louis magyar pap nélkül maradt, de az érsekség amerikai plébánost nevezett ki a közösség mellé. A Szent István-templom tehát mint önálló magyar plébániatemplom 1934 és 1957 között működött, de öröksége nem szűnt meg a bezárással. A közösség története a St. Mary of Victories templomban folytatódott, amely a magyar menekültek, az 1956-osok és leszármazottaik egyik fontos amerikai emlékhelyévé vált. A St. Louis-i magyar katolikus történet így két templomhoz kötődik: a rövid életű, de valóban magyar alapítású Szent István-templomhoz, valamint a történelmi St. Mary of Victories templomhoz, amely 1957 után a magyar katolikus jelenlét hordozója lett. A Szent István magyar katolikus plébánia eredeti temploma ma már nem létezik. Az 1934-ben megvásárolt, a 11. és Chouteau utca sarkán álló egykori metodista templom 1957-ig szolgálta a St. Louis-i magyar katolikus közösséget, ezt követően azonban a plébánia feladta az épületet. A későbbi városfejlesztések során a környék jelentősen átalakult, és az egykori templom helyét ma ipari és üzemi létesítmények foglalják el; a források szerint a terület a Purina vállalat komplexumának része lett. A magyar közösség története azonban nem szakadt meg a Szent István-templom bezárásával. 1957-ben a hívek használatba kapták a város egyik legrégebbi katolikus templomát, a St. Mary of Victories templomot, amely eredetileg a német katolikus bevándorlók számára épült a 19. század közepén. A magyarok az egykori iskolaépületet plébániává alakították, és ettől kezdve itt folytatódott a magyar lelkipásztori munka. A St. Mary of Victories templom ma is áll, és történelmi jelentőségét az is mutatja, hogy szerepel az Egyesült Államok történelmi épületeinek országos jegyzékében. Bár a magyar közösség létszáma az elmúlt évtizedekben jelentősen megfogyatkozott, a templom továbbra is őrzi a St. Louis-i magyar katolikusok emlékét. A magyar nyelvű lelkipásztori szolgálat ugyan már nem olyan rendszeres, mint a 20. század közepén volt, de az épület mindmáig a helyi magyar katolikus örökség legfontosabb emlékhelye. Így a St. Louis-i magyar katolikus közösség története ma már nem az egykori Szent István-templomhoz, hanem a St. Mary of Victories templomhoz kapcsolódik, amely több mint hat évtizede a magyar jelenlét folytonosságának jelképe a városban.