Politikus és író, a Magyar Nemzeti Tanács tiszavirágéletű elnöke.
Hock János Devecseren látta meg a napvilágot, Hock Károly és Halvax Eleonóra („Lóri”) nyolc gyermeke közül a legidősebbként. Az édesapa szabó volt, később pedig a település segédjegyzője. Középiskolai tanulmányait Pápán a bencéseknél, majd az ottani református kollégiumban végezte. A teológiát Veszprémben végezte. 1882. június 29-én szentelték pappá. 1887-tól országgyűlési képviselő. Először, mint szabadelvűt, a Somogy megyei szili kerületben választották országgyűlési képviselőnek, majd az 1887. évi országgyűlés alatt átment a nemzeti párthoz. Mint ennek híve választották meg 1892-ben Csongrádon. A közoktatásügyi bizottság tagja.
1899-től esztergomi egyházmegyés.
Később újból szabadelvű, Bánffy Dezső híve, 1910-től a Justh-párt tagja, később Károlyi Mihály híve lett. Belépett a szabadkőműves mozgalomba. 1918. november 1-jén, a miniszterelnökké avanzsált Károlyi Mihályt felváltva a Magyar Nemzeti Tanács elnöke lett. Az új rendszerben is csalódott, ezért nyugdíjazását kérte és visszavonult a politikától.
A Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. március 21.) után először Csehszlovákiába, majd Bécsbe, és végül az USA-ba emigrált. Onnan visszatért Európába: Párizsban, majd ismét Bécsben élt. Több cikkben bírálta a Horthy-rendszert. Egy időre politikai okokból papi hivatásától eltiltották.
Ennek ellenére, 1933-ban hazatért. A külföldön írt cikkei miatt a korában ellene emelt vádak (többrendbeli nemzetgyalázás és kormányzósértés) alapján bíróság elé állították és egyévi börtönre ítélték. 1934. novemberben bevonult a börtönbe, ahol folyamatos kórházi kezelés alatt állt, majd 1935. június 18-án kegyelmet kapott.

Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi művet írt. Mátyás-templomi szentbeszédeit is megjelentette. Szerkesztésében jelent meg a Nemzeti dicsőségünk – Fényes korszakok a Magyar Nemzet történelméből című díszalbum 1900-ban.

Költemények (Kaposvár, 1882)
Az igaz nő. (Marschal V. után ford. Kaposvár, 1884)
Alkalmi költemény Roboz István 40 éves irodalmi működésének emlékére, Kaposvár, év n. (Mind a három Dereskei névvel.)
Hervadt levelek (Elbeszélések. Budapest, 1885)
A magyar főpapság (Budapest, 1890)
Nagybőjti szentbeszédek. (A szent Ferencziek budapesti templomában tartotta.) Budapest, 1891. (2. kiadás. Budapest, 1894.)
Imakönyv (Rajzokkal és négy acélmetszettel, 1892, Athenaeum R. Társ. Könyvnyomdája)
Szentbeszéd. A kórházi betegek felsegélyezésére alakult Szamaritánus-egyesület javára, a fővárosi Ferencz-rendiek templomában 1892. május 1. Budapest, 1892.
Szivárvány (tárcák, 1894, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Vigasztalások könyve, Elmélkedések és hangulatok (1896, Budapest) Újból kiadva: 1902, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.
Művészeti reform (1898, Budapest)
Rákócziné (1905, történeti elbeszélés Rákóczi Ferencné életéről, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Jézus élete (1905, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Virágmesék (1931, E.- Prager-Verlag)
Börtönvirágok (1935, magánkiadású napló, Budapest)
Az élet könyve (1936, magánkiadás)
Az ember könyve (1937, Újvidék, magánkiadás)
Modern miszticizmus (1938, Budapest, magánkiadás)
A teremtés könyve. Vallás-filozófiai tanulmány (1939, Urbányi István kiadása):
I. kötet
II. kötet
A törvények könyve (1939, Urbányi István kiadása)
Az Isten könyve (1940, Budapest, Urbányi István kiadása)
A bukás könyve (1941, Urbányi István kiadása)
A megváltás könyve (1942, magánkiadás)
Gondolatok (1943, Budapest)
Hitvédelmi tanulmányok (1943, Budapest)