Homme politique et écrivain, président éphémère du Conseil national hongrois.
János Hock est né à Devecser, aîné des huit enfants de Károly Hock et d’Eleonóra Halvax (« Lóri »). Son père était tailleur, puis devint greffier adjoint de la commune. Il fit ses études secondaires à Pápa chez les bénédictins, puis au collège réformé de la ville. Il fit ses études de théologie à Veszprém. Il fut ordonné prêtre le 29 juin 1882. Député à la Diète nationale à partir de 1887. D’abord élu député libéral dans la circonscription de Szili, dans le comté de Somogy, il rejoignit le Parti national lors de la session parlementaire de 1887. C’est en tant que partisan de ce parti qu’il fut élu à Csongrád en 1892. Membre de la commission de l’enseignement public.
À partir de 1899, il est évêque d’Esztergom.
Plus tard, redevenu libéral et partisan de Dezső Bánffy, il est membre du parti Justh à partir de 1910, puis devient partisan de Mihály Károlyi. Il adhère au mouvement maçonnique. Le 1er novembre 1918, après la nomination de Mihály Károlyi au poste de Premier ministre, il devint président du Conseil national hongrois. Déçu par le nouveau régime, il demanda à prendre sa retraite et se retira de la vie politique.
Après la proclamation de la République des Conseils (21 mars 1919), il émigra d’abord en Tchécoslovaquie, puis à Vienne, et enfin aux États-Unis. De là, il revint en Europe : il vécut à Paris, puis de nouveau à Vienne. Il critiqua le régime de Horthy dans plusieurs articles. Il fut suspendu de ses fonctions sacerdotales pendant un certain temps pour des raisons politiques.
Malgré cela, il rentra au pays en 1933. En raison des articles qu’il avait écrits à l’étranger, il fut traduit en justice sur la base des accusations portées contre lui à l’époque (diffamation de la nation et outrage au gouvernement) et condamné à un an de prison. En novembre 1934, il a été incarcéré, où il a été soumis à un traitement hospitalier continu, puis a obtenu une grâce le 18 juin 1935.

Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi művet írt. Mátyás-templomi szentbeszédeit is megjelentette. Szerkesztésében jelent meg a Nemzeti dicsőségünk – Fényes korszakok a Magyar Nemzet történelméből című díszalbum 1900-ban.

Költemények (Kaposvár, 1882)
Az igaz nő. (Marschal V. után ford. Kaposvár, 1884)
Alkalmi költemény Roboz István 40 éves irodalmi működésének emlékére, Kaposvár, év n. (Mind a három Dereskei névvel.)
Hervadt levelek (Elbeszélések. Budapest, 1885)
A magyar főpapság (Budapest, 1890)
Nagybőjti szentbeszédek. (A szent Ferencziek budapesti templomában tartotta.) Budapest, 1891. (2. kiadás. Budapest, 1894.)
Imakönyv (Rajzokkal és négy acélmetszettel, 1892, Athenaeum R. Társ. Könyvnyomdája)
Szentbeszéd. A kórházi betegek felsegélyezésére alakult Szamaritánus-egyesület javára, a fővárosi Ferencz-rendiek templomában 1892. május 1. Budapest, 1892.
Szivárvány (tárcák, 1894, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Vigasztalások könyve, Elmélkedések és hangulatok (1896, Budapest) Újból kiadva: 1902, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.
Művészeti reform (1898, Budapest)
Rákócziné (1905, történeti elbeszélés Rákóczi Ferencné életéről, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Jézus élete (1905, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Virágmesék (1931, E.- Prager-Verlag)
Börtönvirágok (1935, magánkiadású napló, Budapest)
Az élet könyve (1936, magánkiadás)
Az ember könyve (1937, Újvidék, magánkiadás)
Modern miszticizmus (1938, Budapest, magánkiadás)
A teremtés könyve. Vallás-filozófiai tanulmány (1939, Urbányi István kiadása):
I. kötet
II. kötet
A törvények könyve (1939, Urbányi István kiadása)
Az Isten könyve (1940, Budapest, Urbányi István kiadása)
A bukás könyve (1941, Urbányi István kiadása)
A megváltás könyve (1942, magánkiadás)
Gondolatok (1943, Budapest)
Hitvédelmi tanulmányok (1943, Budapest)