Politico e scrittore, presidente effimero del Consiglio Nazionale Ungherese.
János Hock nacque a Devecser, primogenito degli otto figli di Károly Hock ed Eleonóra Halvax («Lóri»). Il padre era sarto e in seguito divenne vice cancelliere del comune. Compì gli studi secondari a Pápa presso i benedettini e poi nel collegio riformato locale. Studiò teologia a Veszprém. Fu ordinato sacerdote il 29 giugno 1882. Dal 1887 fu deputato al Parlamento. Inizialmente, in qualità di liberale, fu eletto deputato alla Camera dei deputati nella circoscrizione di Szili, nella contea di Somogy, poi, durante la legislatura del 1887, passò al partito nazionale. In qualità di sostenitore di quest’ultimo, fu eletto a Csongrád nel 1892. Membro della commissione per l’istruzione pubblica.
Dal 1899 è vescovo della diocesi di Esztergom.
In seguito torna ad essere liberale, seguace di Dezső Bánffy, dal 1910 membro del partito Justh, poi seguace di Mihály Károlyi. Entra a far parte del movimento massonico. Il 1° novembre 1918, dopo che Mihály Károlyi era stato nominato primo ministro, assunse la carica di presidente del Consiglio Nazionale Ungherese. Deluso anche dal nuovo regime, chiese di andare in pensione e si ritirò dalla politica.
Dopo la proclamazione della Repubblica dei Consigli (21 marzo 1919), emigrò prima in Cecoslovacchia, poi a Vienna e infine negli Stati Uniti. Da lì tornò in Europa: visse a Parigi, poi di nuovo a Vienna. In diversi articoli criticò il regime di Horthy. Per un certo periodo fu sospeso dal ministero sacerdotale per motivi politici.
Ciononostante, nel 1933 tornò in patria. A causa degli articoli scritti all’estero, fu processato sulla base delle accuse mosse contro di lui all’epoca (oltraggio alla patria e all’autorità governativa) e condannato a un anno di reclusione. Nel novembre del 1934 entrò in carcere, dove rimase sotto cure ospedaliere continue, per poi ottenere la grazia il 18 giugno 1935.

Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi művet írt. Mátyás-templomi szentbeszédeit is megjelentette. Szerkesztésében jelent meg a Nemzeti dicsőségünk – Fényes korszakok a Magyar Nemzet történelméből című díszalbum 1900-ban.

Költemények (Kaposvár, 1882)
Az igaz nő. (Marschal V. után ford. Kaposvár, 1884)
Alkalmi költemény Roboz István 40 éves irodalmi működésének emlékére, Kaposvár, év n. (Mind a három Dereskei névvel.)
Hervadt levelek (Elbeszélések. Budapest, 1885)
A magyar főpapság (Budapest, 1890)
Nagybőjti szentbeszédek. (A szent Ferencziek budapesti templomában tartotta.) Budapest, 1891. (2. kiadás. Budapest, 1894.)
Imakönyv (Rajzokkal és négy acélmetszettel, 1892, Athenaeum R. Társ. Könyvnyomdája)
Szentbeszéd. A kórházi betegek felsegélyezésére alakult Szamaritánus-egyesület javára, a fővárosi Ferencz-rendiek templomában 1892. május 1. Budapest, 1892.
Szivárvány (tárcák, 1894, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Vigasztalások könyve, Elmélkedések és hangulatok (1896, Budapest) Újból kiadva: 1902, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.
Művészeti reform (1898, Budapest)
Rákócziné (1905, történeti elbeszélés Rákóczi Ferencné életéről, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Jézus élete (1905, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Virágmesék (1931, E.- Prager-Verlag)
Börtönvirágok (1935, magánkiadású napló, Budapest)
Az élet könyve (1936, magánkiadás)
Az ember könyve (1937, Újvidék, magánkiadás)
Modern miszticizmus (1938, Budapest, magánkiadás)
A teremtés könyve. Vallás-filozófiai tanulmány (1939, Urbányi István kiadása):
I. kötet
II. kötet
A törvények könyve (1939, Urbányi István kiadása)
Az Isten könyve (1940, Budapest, Urbányi István kiadása)
A bukás könyve (1941, Urbányi István kiadása)
A megváltás könyve (1942, magánkiadás)
Gondolatok (1943, Budapest)
Hitvédelmi tanulmányok (1943, Budapest)