1948-1952 között a bécsi Pázmáneum növendéke volt, 1952. június 29-én szentelték Bécsben pappá, de nem tért haza Magyarországra. 1975-ben inkardinálták a bécsi főegyházmegyébe, de 1972-től már Braziliában élt. Missziós területén a több, mint húsz misézőhelyet létesített, kisszemináriumot hozott létre, valamint letelepítette egy apácarendet. A munkások, betegek és rászorulók iránt volt elkötelezett, csak a püspöke konkrét utasítására volt hajlandó beköltözni a plébánia épületébe, addig szegényházakban, valamint sekrestyékben élt. 1990-től szenvedett rákos megbetegedésben, gyógykezelték az USA-ban, Olaszországban, Ausztriában, majd Magyarországon is, sikertelenül. Lényegében meghalni tért vissza Malhada de Pedrasba, ahol élő szentként kezelték. Halála előtt díszpolgári címet kapott. A tradicionalista kereszténység híve volt.