Budapesten született 1922-ben. Teológiai tanulmányait az esztergomi főegyházmegye számára végezte. A második világháború idején, még kispapként, bekapcsolódott az üldözött zsidók mentésébe. Segítette Angelo Rotta budapesti embermentő akcióit, részt vett üldözöttek bújtatásában és védlevelek közvetítésében. Későbbi visszaemlékezései szerint számos alkalommal személyes életveszélyt is vállalt.

A háború végén szovjet hadifogságba került. Hazatérése után 1948. július 20-án szentelték pappá.

Első szolgálati helye Drégelypalánk volt segédlelkészként, majd Nagymaros településen végzett lelkipásztori szolgálatot. Az ötvenes évek elején ifjúsági pasztorációs tevékenysége miatt a kommunista hatóságok letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. 1953 augusztusáig volt fogságban.

Az 1956-os forradalom után Nyugatra emigrált. Rómában telepedett meg rövid időre, ahol 1957. július 6-án házasságot kötött Körösy Katalinnal. Később az Egyesült Államokba költözött, ahol Buffalóban élt. Papi hivatásától megvált, de az emigráns magyar közösség ismert és megbecsült tagja maradt. Két gyermekük született.

A holokauszt idején végzett embermentő tevékenységéért Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette. Életútja különleges példája annak a huszadik századi magyar sorsnak, amelyben egyházi szolgálat, diktatúra, emigráció és személyes újrakezdés kapcsolódott össze.

Szent Jakab mennyei egyszerűsége – Járai Judittal közösen, Kairosz Kiadó, Budapest, 2006